(Tartalma 21 éven aluliaknak nem ajánlott. A történet nem megtörtént eseményeken alapul, a helyszín és a szereplők kitaláltak, viszont termék megjelenítést nyomokban tartalmazhat!)

12 éves lehettem, mikor a viharsarokban nyaraltam. A falu strandján fociztunk a fiúkkal. Nagyon megéheztünk. Erre az egyik srác azt mondta menjünk el hozzájuk, a nővére nagyon jót főzött bizto ad belőle, nekünk is. Elmentünk négyen hozzájuk, a postán lakott a szüleivel és a nővérével, mert az apja volt a postamester. Mikor beléptünk a kicsi, de rusztikus konyhába, megcsapott a frissen főtt csirkepaprikás és az uborkasaláta illata, és a postamester lányának a világítóan szép szemének nézése.

Úgy hívták, h Mari.

Ő is egyből rám vetette csábos szemének izzóan sugárzó tekintetét. Én zavartan hozzáléptem, mélyen a szemébe néztem es elszántan bemutatkoztam. Abc józsi vagyok he, hát te kivagy virágszál?

A többiek csak falták a csirkepörköltöt, míg mi Marival egymás tekintetét faltuk mohón a konyha lócáján ülve. A fiúk jóllakottan elbúcsúztak, én ott maradtam az éhségtől kopogó szemekkel, és erősen dudorodó nadrággal. Mari törte meg a csendet...

Józsikám, akarod é megösmérni a postaraktárat, ottám rengeteg csomag van, levelek is. Hát hogy ne akartam vón, mindig is ez volt a vágyam, meg hogy egyszer lepecsételhessek egy levelet a postabélyegzővel... Itt tartottunk, amikor besötétedett és a holdvilág ezüstös fénye árasztotta el a levél és csomaghalmazt. Csend volt, én egy "vigyázat törékeny" feliratú csomagon ültem, Mari meg a mérlegen, amivel a csomagok súlyát mérték a feladási illeték megehatározása végett... A mérleg mutatója egyre jobban rezgett, ahogy a Mari izgett mozgott rajta gömbölyű farával. Tán mást is érzékelhetett a mérleg, mert mélyről jövő sóhajokat véltem hallani, meg cuppogó hangokat, de ez lehet csak képzeletem szüleménye volt.

Józsi pecsétel a postán

Mari könnyed mozdulattal feleállt a csomagmérlegről, kezét a tarkómra helyezte és lassan melléhez húzta a fejem. Én először levegőért kapkodtam, de miután sikerült a torkomból kiszabadítani mellbimbóját, egyre jobban éreztem magam. Így szólt hozzám: csináljunk úgy, mintha orvosnál lennél..., vetkőzz le.

Dr.Mari orvosnő

Én akkor orvost még csak az iskolában láttam, mikor beadta a bcg oltást. Miután nyár volt, csak egy jól átizzadt trikó, meg egy fürdőnaci volt rajtam. A trikót hamar levettem, de a gatyókánál már segített, hogy be ne akadjon a gatya korca ágaskodó fütyimbe. Gyengén alányúlt és óvatosan letolta a fürdőbugyit rólam. Ekkor már valami nagyon furcsa, de jó érzés töltötte el lágyékomat és hirtelen kitört a vulkán. A forró láva egy része ráspriccelt a mellére, meg a hasára. Közben ugyanis ő is levette az ingét, amit én nagyon furcsának találtam, mert az orvos még sosem vetkőzött le, amikor beoltott engem. Ő behunyta a szemét és keze mutatóujjával a fehér lávafolyamot törölgette lassan, ami a köldöke felé kezdett folyni. Ezt nagy élvezettel kente a nyelvére és hátrahajtott fejjel szopogatta le ujjáról. Másik kezével közben benyúlt szoknyája alá és aprókat sikoltozva olyat csinált amit én nem értettem. Én a megkönnyebbülés után, lihegve csak azt figyeltem mit csinálhat ő a combjai közt olyan hevesen. Közben azon gondolkodtam, mi lehet az a furcsa valami, ami fehér és onnan jött, ahonnan átlátszó sárga pisi máskor. Amikor mari befejezte tevékenységét, lihegése alábbhagyott, azzal a kezével, ami eddig a comjai közt motoszkált megsimogatta az arcom és halkan a fülembe súgta, ügyes voltál. Kezének furcsa illatát most is érzem amikor a nagyáruház halaspultja elött megyek el. Ilyenkor az eladó látván hegyesedő nadrágomat, mosolyogva kérdezi, parancsol valami finom tengeri halat uram??

Mikorra Mari teljesen lenyugodott, én azt éreztem, hogy újra kezdi valami keménnyé varázsolni a pisilőmet, persze ehhez hozzájárult, vágyakozó tekintete és simogatása is. Egyszer csak azt látom, hogy benyúl a szoknyája alá és egy bugyit varázsol elő onnan,és széttett lábbal közelít felém. Megijedtem, hogy ha most rá ül a kemény szerszámomra, az eltörik, vagy legalább is valami kárt okoz benne. Nem sok időm maradt vacillálni, hogy elfussak-e, vagy mi legyen. Egyszer csak azt éreztem , hogy valami nagyon finom forróság veszi körül a pöcörőmet és még mari le-fel ugrállt az ölemben, nem hogy fájt volna, de egyre kellemesebb érzést okozott vele.
Nem telt bele sok idő és ugyan azt éreztem, mint nemsokkal előbb, mikor csak hozzáért a kezével, vetkőztetésem során. Ő már csak hangosan sikítozva hátrahajtott fejjel vezetéknevem ismételgette, abc-abc-abc!!!! Aztán gyengéden átölelt, még halkan fülembe nyögte, hogy jóóóózsiiiiii!

Mari azt nyögi: Jóóózsiiiii

Éjszaka értem haza, vendéglátóim, Manci néni és Miska bácsi kérdesére, hogy hol voltam ilyen sokáig, csak annyit válaszoltam röviden, a postán. Miskabácsi elmosolyodott és rám kacsintott. A mai napig nem értem, miért...
Ettől fogva mindig engem küldtek a postára, ha be kellett fizetni a csekket, vagy csomagot kellett feladni valakinek.
(beri: a csirkepaprikásról, meg a finom ubisaliról bizony lemaradtam!)

Őz pedig a vadromantika miatt került bele